Már megint nem bírnak magukkal a komenisták.
A héten jókora vihar támadt az MSZP környékén abból, hogy a Magyar Nemzet szerint Gyurcsány Ferenc Demokrata Párt néven saját politikai formációt jegyeztetett be a bíróságon, még januárban.
Talán jól jellemzi a balhé méretét, hogy míg a szokásos heti frakcióüléseken a szocik másfél óra után elkezdenek hazafelé szivárogni, (mondván pisilni kell a kutyusnak, várnak az unokák, sürgősen át kell vennem néhány nokiás dobozt) addig szerdán zokszó nélkül végigültek 7 órát. Szinte mindenki hozzászólt a valamit a vitához, ami Főferenc és párt jövőjéről folyt.
Alább következik az elmúlt hetek-hónapok eseményeinek forgatókönyve Gyurcsány-ellenes és a volt miniszterelnököt támogató baloldali politikusok magyarázatai alapján, egységesítve.
Se kiköpni, se lenyelni
Az hogy az MSZP jelenlegi vezetése és Gyurcsány utálják egymást, az senki előtt sem titok. Gyurcsány 2009-es távozása óta a párt vezetése visszakerült a „nagy öregek” (Szekeres, Baja, Puch, Kiss, ect.) kezébe, és a pártelnök Mesterházy Attila is habosat rókázik Ferkó ábrázatától.
Miközben a párt vezetésénél és a parlamenti frakciónál az Öszödi Böszme népszerűségi indexe nagyjából Budai Gyuláéval van egy szinten, addig az MSZP tagsága egészen máshogyan gondol a 2004 és 2009 közötti időszakra.
A pártagok körében reprezentatív közvélemény-kutatás nem készült, de az mindenképpen beszédes, hogy Mesterházy vagy Szekeres lakossági fórumaira lasszóval kell összefogdosni néhány tucat, - a gyenge minőségű járókeretük miatt - menekülésképtelen nyuggert, miközben ha Gyurcsány látogat el egy-egy vidéki városba, akkor még a csilláron is lógnak a művházakban. Ebben persze valószínűleg egy adagnyi „freakshow” jellegű vonzerő is benne lehet, ami szavazatokra nehezen lenne lefordítható.
Ezek fényében Gyurcsány gondolhatja, hogy neki ebben a pártban még osztanak lapot, míg Szekeres és köre nem kockáztathatja, hogy mindenféle előzmény nélkül megpróbálja kirakni Ferkó szűrét.
Ki ütött először?
Hogy a jelenlegi állapot nem konzerválható, abban egyetértenek Gyurcsányisták és Feritagadók, az viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan halja meg magát az MSZP.
Az egyik lehetőség, hogy a tagság nagyobb részében az a benyomás alakul ki, hogy Gyurcsány összeférhetetlen, hisztérikus, ellentmondást nem tűrő despota, aki 6 év pocsék minőségű kormányzása, és 2 év szarkavarás után otthagyja a pártot a szakadék mélyén, amíg ő nyugodtabb vizekre evezzen.
A másik, hogy az a szemlélet terjed el, hogy a jó szándékú, progresszív Ferikét, aki miniszterelnökként is folyton hátba döfködött a párt korrupcióügyi tagozata, és aki még az utolsó utáni pillanatban is segíteni próbált az MSZP-n végérvényesen kifúrja a gerincoszlopként aligha jellemezhető Puch-Szekeres tandem.
Értelemszerűen, ha az első narratíva érvényesül erősebben Gyurcsány nem vihet magával annyi régi szoci támogatót (és frakciótagot) egy pártszakadás esetén, mintha a második értelmezés lenne az uralkodó.
Ha ön gazdag lenne
A Gyurcsány kezdeményezte pártszavazás egy ilyen taktika mentén (is) értelmezhető, és az ötletet akár Orbányi miniszterelnök úrtól is nyúlhatta Főferenc.
A kormányzat ugye mostanság hetente küldözget milliárdos költségen semmitmondó kérdőíveket a lakosságnak, amelyben nagyjából olyan mélyen megosztó kérdésekről kér véleményt a kabinet, hogy a választó szeretne-e jobb körülmények között élni. Ezek után persze beérkezik néhány 10 vagy 100 ezer válaszboríték, és csodák-csodája: a zemberek többsége egyetért a kormány céljaival. Ezen kérdőívek aztán bármilyen döntéshez remek szimbolikus legitimációt nyújtanak a Fidesznek.
Gyurcsány kérdőíve ugyanezen elv alapján működik. A kérdések nagyjából arra vonatkoznak, hogy szeretnének-e az MSZP tagjai egy normális párt tagjai lenni, mondjuk olyan alakulaté, aminek ha a kitűzőjét a nyílt utcán viselik, akkor emiatt nem kerülnek azonnal életveszélybe. Ki az a szoci, aki egy ilyen kérdésre nemet mondana?
Így aztán amikor egy héttel ezelőtt a párt vezetői Hillertől Kiss Péterig kirohantak a pártszavazás ellen éppen a Gyurcsánynak kedvező magyarázatot erősítették; az ő kottájából játszottak: a Feri hiába próbál a legjobb szándékkal segíteni szerencsétlen MSZP-n, a vén kommancsok nem hagyják neki.
I'll be back
Persze lehet más előnye is Gyurcsány számára a pártszavazásnak, mert a volt miniszterlnök-pártelnök egy percre sem adta fel reményét, hogy visszaveszi az MSZP vezetését (akár személyesen, akár egy „strómanon” keresztül) az öregektől.
A jelenleg érvényes hivatalos szoci menetrend szerint idén ősszel kongresszust tart a párt, melyen új alapszabályt fogadnak el, jövő tavasszal pedig tisztújítást tartanak.
Gyurcsány legutóbbi pártelnöksége számára kényszerű kompromisszumok sorozata volt. Olyan politikusokkal kellett egy asztalnál ülnie a párt vezetésében, akik a legtöbbet kb. azon a kérdésen hezitáltak, hogy milyen pengehosszúságú késsel döfjék le a vezért.
Feri – ha egyszer ne adj isten újra megszerezné a párt irányítását – nem akar ezzel a garnitúrával együtt dolgozni.
Csakhogy a jelenlegi alapszabály szinte másról sem szól, mint hogy hogyan lehet különböző posztokon különböző Kovács Lászlókat konzerválni.
Így egy ősszel megszülető új alapszabály sokat segíthet Gyurcsánynak, hogy leszámoljon ellenségeivel, de akár lehetetlenné is teheti feladatát.
Jelen állás szerint Ferenc ugye mezei MSZP-s képviselő, a Táncsics vezetésén kívül nincs formális funkciója, a tagságon belüli támogatottságával kapcsolatban pedig – mint írtuk – csak indirekt bizonyíték van. Így aztán, ha a volt miniszterelnök a pártelitnek nem tetsző alapszabály javaslatot tenne a kongresszus elé, azt a vezetés úgy söpörné le, mint a fidesz a vele dacoló reakciós földrajztanárokat.
Ezzel szemben, ha egy pártszavazáson a tagok jelentős része véleményt nyilvánít, és Gyurcsány kérdésire pozitív választ ad (a kérdések természetéből fakadóan mást nem is nagyon tehet), akkor ez egyfajta szimbolikus legitimációt adhat Gyurcsány alapszabállyal kapcsolatos felvetéseinek, melyeket onnantól már nem olyan egyszerű leszerelni a vezetésnek.
Gyerünk! Nyírjuk ki egymást gyorsabban, barátaim!
A szoci politikusok fejében – beleértve Gyurcsányt is – továbbra is tartja magát az elképzelés, hogy a Fidesz nem vár 2014-ig, hanem valamikor 2012-ben, esetleg 2013-ban előrehozott választások lesznek Magyarországon. Függetlenül attól, hogy ennek a forgatókönyvnek van-e bármilyen realitása az MSZP-s ellenfelek közötti leszámolást emiatt mindkét fél siettetné.
Ha jövő tavaszi tisztújítás után dől el, hogy ki kezdhet el építkezni a szocpárt romjain, és még onnantól kezdve kb. 2 éve van kivakarni a szarból a pártot, az nem eleve lehetetlen feladat. De ha a tisztújítás után csak néhány hónapja lenne egy új vezetésnek, akkor a szocik talán még nagyobb ruhát kapnának a Fidesztől, mint 2010-ben.
Így nem csoda, hogy mind Gyurcsány, mind Mesterházyék inkább gerjesztik a konfliktusokat, hiszen minél hamarabb dől el, ki az erősebb kutya, az a pártnak (a meccs eredményétől egyébként ilyen értelemben függetlenül) annál jobb.
Ez a harc lesz a végső
Sietség ide vagy oda, az új párt alapítása körüli botrány viszont egyértelműen ártott Gyurcsány pozícióinak.
A volt miniszterelnök február végén, a Royal Hotelben mondott beszéde óta egyértelmű, minden áron megpróbálja visszavenni az MSZP-t Mesterházyéktól, azóta pedig-e forgatókönyv szerint menetel, a tőle megszokott túlmozgásokkal együtt.
Az első igazi öngól a múltheti Bloomberg nyilatkozat volt a saját párt alapításáról. Gyurcsány (immár sokadszor) rosszul mérte fel, hogy a külföldi újságírók máshogyan működnek, mint a hazaiak, és egy pillanat alatt olyan hír kerekedett egy feltehetően meggondolatlanul kicsúszott félmondatból, ami elvette a reflektorfényt a számára fontos pártszavazásról.
Ekkor érzeték – helyesen – Szekeresék, hogy itt az ideje kiszivárogtatni: miközben Feri arról papol, hogy ő mindenáron az MSZP-t akarja megújítani suttyomban azért már megalapíttatta saját pártját. Az üzenet és a hír tálalása meg is tette a hatását, még a Gyurcsányra többé-kevésbé nyitott párttagoknak is olyan érzése támadt: Feri csúnyán átverte őket, és képtelen kompromisszumot kötni. Vagy totális hatalomátvételt csinál az MSZP-ben, vagy kettészakítja a szocpártot.
Miközben Gyurcsánynak feltehetőleg tényleg ez a célja, számára egyáltalán nem kedvező, hogy ez ilyen egyértelműen ki is derült.
Ezzel kapcsolatban a volt kormányfő által adott harmatgyenge magyarázat, mely szerint technikai okokból jegyeztette be a Demokrata Párt nevet, hogy nehogy valaki (Hack Péter?) lenyúlja előlük valószínűleg Gréczy Zsoltot, vagy Dobrev Klárát sem tudná meggyőzni.
Spíler a vízben
Így aztán amit Gyurcsány a Demokratikus Koalíció Platform segítségével és a Royalban tartott beszéd óta politikai tőkéből az elmúlt hónapokban összeszedett, annak nagy részét most néhány nap alatt be is bukta.
Ezt a kört a régi pártelit nyerte, és a pártszavazás felpuhításával akár el is vehetik Feritől egyik hatékony fegyverét.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, Gyurcsánynak éppen ez a fajta hatalmi harc az erőssége, ha a gazdaságpolitikához úgy értene mint az intrikához, Svájc már rég hivatalosan kérte volna felvételét a magyar megyék közé.
