HTML

Off the record

Politika, közélet, folyosói terminátorok - névvel, de még gyakrabban név nélkül. Értelmezési verseny és párhuzamos narratívák, na meg szimpla hülyeségek az Országgyűlés környékéről. Főleg insidereknek

Friss topikok

Linkblog

Archívum

FLASH! AAA-AAA!!! He'll Save Everyone Of Us!

2011.05.19. 20:44 offrecord


A héten a Bem rakparti Novotel szállóba hívott pár újságírót Bajnai Gordon, ex-miniszterelnök, hogy az általa megálmodott Haza és Haladás alapítvány céljairól beszéljen. Hogy saját pártjának ágyazott-e meg ezzel, vagy éppen Gyurcsány Ferenc, esetleg Puch László titkos küldetését teljesítette, arról itt következik néhány sor.

Don't bullshit a bullshitter


Maga a rendezvény meglepően jól szervezett volt. Különösen abból a szempontból, hogy a Bajnai – Kölyökképű - Gordon, Oszkó – Minisztériumi-Szekrényből-Kieső-Csontváz - Péter, Hegedűs – Vaslady - Dóra összesen 15 percig beszéltek a pódiumon. A tökéletesen érdektelen és semmitmondó trackek meghallgatása után viszont ki-ki két órán keresztül vegyülhetett Bajnaival és körének meghatározó embereivel. Ők azért egy idő után belefáradtak a folyamatos bullshittelésbe, és ha az embernél nem volt jegyzetfüzet egy-egy őszinte mondatot is el tudott csípni tőlük.

A hivatalos alapvetés természetesen abban áll, hogy a Haza és Haladásnak a világon semmi köze nincs a politikához, nem Gordon visszatérésének előkészítése, nem egy leendő párt magja, és egyáltalán: aki ezt nem hiszi el, az eleve gonosz, rosszindulatú médiageci.
Ehhez képest az némileg problematikus volt, hogy a rendezvényre kifejezetten gonosz, rosszindulatú médiageciket hívtak, és bár Németh Péter vagy Vörös T. tuti nem kérdezgetett be keményeket a volt miniszterelnöknek, azért valószínűleg Bajnaiék narratíváját ugyanúgy nem hitték el ők sem, mint senki más a teremben.

Gordon mondja

A Haza és Haladás Gordon szerint egy pártoktól független think-tank lenne. Olyan szerveződés, ami külföldön, főleg Amerikában már régóta létezik, viszont amiből itthon totális hiány van, hiszen a Századvéget, a Nézőpontot vagy a Progresszív Intézetet aligha lehet pártoktól független képződménynek tekinteni.

A Haza és haladás két lábon működne.


Egyfelől évente kiválasztanának két-három nagy témát (pl.: mélyszegénység), felbérelnének remek szakértőket, végeztetnének velük izgalmas kutatásokat, konzultálnának mindenféle érintettel, és aztán leraknának egy szép kövér tanulmányt az asztalra, megoldási javaslatokkal.
A cél, hogy a H&H által felkarolt ügyek így aztán bekerüljenek a közbeszédbe, és a nyilvánosság gyakorolta nyomáson keresztül rávegyék a politikai döntéshozókat is, hogy foglalkozzanak az általuk fontosnak tartott üggyel.


A történet másik lába volna a H&H blog, amiben hetente többször is publikálnának különböző szerzők és szakértők (névvel vagy éppen név nélkül) az általuk fontosnak tartott, többé-kevésbé aktuális témákról.

Minden szeletét kibontani

Hogy ez most egy darabig így is fog működni, az egyébként tényszerű, de ennél talán egy árnyalattal többről van szó.

Adott ugye egy csapat ember, Gordont is beleértve, akiknek egész 2010 elejéig mindenkinél nagyobb befolyásuk volt a közpolitikára. Ezek az emberek aztán, ha nem is egyik napról a másikra, de kikerültek a dolgok sűrűjéből, amit  emberileg sem könnyű elviselni, és fel is szabadult egy csomó energiájuk. Ilyen értelemben a H&H amolyan, pótcselekvésként, szociális foglalkoztatóként is felfogható. Ha már nem gyújthat rá az ember, akkor a kezében egy szál cigivel magyaráz, ha nem kormányozhat, akkor anyagokat írogat arról, hogy mit csinálna, ha éppen kormányozna.

Egy effajta „emberi” magyarázat bizonyos résztvevők személyes motivációival kapcsolatban releváns lehet, de valószínűleg még mindig nem világít meg minden részletet.

Konspiratívabb szemüvegen keresztül a H&H egyben tartja Bajnai élcsapatát, nem hagyja elveszni és szétszóródni azt a know-howt, amit emberei a közigazgatás (és egyéb) vezetése során összeszedtek, sőt „edzésben” tartja a (köz)politizálásra termett elméket.
A H&H mostantól a nyilvánosság bizonyos szintjein állandó szereplő lesz, a szervezők szerint olyan referencia, amihez képest a politikai szereplőknek meg kell határozniuk magukat. Álmukban Gordonék nyilván már maguk előtt látják, ahogy az alapítvány baromi izgalmas, de ugyanakkor szakmailag is elképesztően penge kezdeményezéseire reagáltatja az RTL Híradó sorban a pártszóvivőket.

És a fanok azt sem vethetik Bajnaiék szemére, hogy ők akik képesség, és talán a lehetőség birtokában vannak személyes megfontolások miatt nem tűrik fel az ingujjat, és nem szállnak be a politikába, hiszen erre mindegyikük válaszolhatja azt: a H&H keretében igenis sokat tesznek a Magyarországért.


Miért szárad le, hogyha újra nő?

Lett blog, lesznek kutatások, van fb-oldal.


A Haza és haladás köré automatikusan közösség fog szerveződni. Akik olvassák a blogot, akik kommentálják facebookjukat, akik eljárnak vitafórumaikra. Ez a közösség egy kritikus tömeg elérése után – már ha eléri egyáltalán – önmagában is politikai tényezővé válhat, ahogy történt például az 1 millióan a sajtószabadságért csoport körül. Hogy milyen súlyú tényezővé, az persze más kérdés.
A H&H ráadásul könnyen meg is teheti, hogy szakmailag tetszetős, pártfüggetlen anyagokat tesz le az asztalra, hiszen nem kell hajszolnia a népszerűséget. Ez a politikából kiábránduló közönség egy részének kifejezetten szimpatikus lehet, a haza politikai palettán korábban ismeretlen színt megjelenítve.
A stáb ráadásul rémesen fiatal, Szigetvárinak, Tordainak, Szollárnak, Hegedűsnek, de Oszkónak és Bajnainak is rengeteg ideje van még hogy úgy döntsön, visszaszáll a politikába, ha elérkezettnek látja / látják a pillanatot.

Így aztán a H&H-nak nyugodtan szöszölhet, építkezhet szép lassan, valószínűleg tévedés azt gondolni, hogy Bajnaiék a következő országgyűlési választáson akarnának ezzel bármilyen labdába belerúgni.

Az Alapítvány és Birodalom

Nagy kérdés persze, hogy ha egyszer eljön a politikai szerepvállalás ideje, akkor kivel, kikkel működhet együtt a H&H-s csapat.

Sokan gondolják, hogy Bajnai az MSZP vagy az MSZP utódpártjának jelöltje lehet, de ez inkább csak a szocialista elnökség egyes részének álma (más részének persze rémálma). A H&H és Bajnai bármilyen jelenlegi vagy jövőben szerzett hitelességét olyan sebességgel nyírná ki egy Pucchal vagy Szekeressel kötött bármilyen politikai alku, mint amilyen ütemben változik időről időre Lamperth Mónika az éppen aktuális szocialista erős-ember évtizedes támogatójává.

Bajnaiéknak, szemben mondjuk Gyurcsánnyal nincs is szüksége az MSZP már kiépített infrastruktúrájára, hiszen míg Fletó rövidtávon kezdene valamit a magyar politikában, addig Zsordon éppen ellenkezőleg: rövidtávon semmiképpen sem akar visszatérni.

A Fidesszel vagy a Jobikkal nyilván eleve kizárható az együttműködés, nehéz is lenne elképzelni, ahogy mondjuk Kötél Laci összeborul Oszkó Péterrel habos liBajnaizás közepette.

Az LMP akár partnerük is lehetne, bár a potenciális szavazóbázis tekintetében inkább riválisként tekinthetnek Gordonékra, ami valószínűtlen, hogy túl egészséges együttműködést szülhetne.

A lehetséges támogatók viszont a Jobbik szavazóin kívül egyébként bármely párt jelenlegi, vagy volt szavazói közül kikerülhetnek, hiszen Bajnai centrista politikai perszónája kifejezetten vonzó lehet a jelenlegi felhozatalban, úgy az Orbáni nyomulásból kiábrándult fideszeseknek, mint a magukat halálosan szégyellő closet-szocialistáknak.

Jószándékkal kikövezve

Tévedés viszont azt hinni, hogy a H&H nem dőlhet rá az alapítványt egyébként eddig ügyesen managelő társaságra.

Gordon, Balázs Péter, Oszkó mind-mind nagyon fújnak a Fideszre és jelentős önuralmat kell tanúsítaniuk annak érdekében, hogy ennek ne adjanak hangot. Ha ugyanis a H&H-ból bárki elküldené Vityát az anyjába, akkor a pártoktól és a napi politikától távolságot tartó szakemberek imidzsét is azonnal buknák.

A személyzeti politika terén sem lesz könnyű dolguk.

Már most is van némi átfedés az MSZP illetve a Gyucsány-Táncsics kör (Sebián-Petrovszki, Szigetvári, Ficsor, Keszthelyi) és a H&H között, és míg ha csak egy-egy ilyen fordul elő, az kezelhető, ennél több ismert szoci káder foglalkoztatása megint csak borítaná függetlenség ígéretét.
Ezt a veszélyt egyébként az alapítvány feltehetően úgy tudja majd semlegesíteni, hogy közismerten jobboldali szereplőkkel, szakértőkkel is összedörgölődzik kicsit, így aztán egy-egy ifjú baloldali még nem riasztja meg a potenciális támogatókat.

A H&H köré szerveződő online és offline közösség is könnyen önjárásba kezdhet, kitermelve a maga Dániel Pétereit, ami megint csak nem segítene nekik sokat.

Szintén nem lesz egyszerű kör azt bemutatni, hogy Bajnaiék és a H&H a szűken vett gazdaságpolitikán kívül bármihez értenek. Egy éves kormányzása alatt ugyanis Bajnai ebből a kérdésből jól vizsgázott, más tárgyakat viszont nem vett fel. Pedig egy komoly politikai erőnek a társadalom szinte minden fontos kérdésre legalább valamilyen csíra állapotú válasszal kell rendelkeznie.
Ezen a téren egyébként kifejezetten ügyes választás a H&H első nagy témája, jelesül a mélyszegénységben élők problémáinak elemzése, és lehetséges válaszok keresése.Egyfelől a napi hírfolyamban gyakran szereplő “populáris” témáról van szó, másrészt  ugyanezzel a lendülettel Gordonék demonstrálják is, hogy pl. szociális ügyekben is van mondanivalójuk.

Lassan, gondolkodva járja

Nem valószínű hogy Bajnai vagy a H&H más tagja mostanában döntést hozna arról, hogy részt akar-e venni a magyar politikában, vagy sem. Ezzel együtt az alapítvány kinyithat egy ajtót, elindíthat egy szervezkedést, aminek eredményeként mondjuk 5 év múlva lesz rá érdemi lehetőségük.
Nem köntörfalazunk, az offrecord ezt bizony szívesen megnézné.

Szólj hozzá!

Hurrá, Parlament!

2011.05.16. 13:14 offrecord

A plenáris napok rettenetes szórakoztatóak:

 

"Schmitt Pálnak még van lehetősége latba vetni minden tekintélyét"

Mesterházy Attila

 

„(…) az iskola, de a kocsma is az a falusi élettér, amire feltétlenül szükség van.”

Balczó Zoltán

 

"Itt mondom a nézőknek... ööö... illetve a képviselőknek"

Hoffmann Rósza

Szólj hozzá!

Eye of the (shit) storm

2011.05.12. 17:18 offrecord

Már megint nem bírnak magukkal a komenisták.

 

A héten jókora vihar támadt az MSZP környékén abból, hogy a Magyar Nemzet szerint Gyurcsány Ferenc Demokrata Párt néven saját politikai formációt jegyeztetett be a bíróságon, még januárban.

Talán jól jellemzi a balhé méretét, hogy míg a szokásos heti frakcióüléseken a szocik másfél óra után elkezdenek hazafelé szivárogni, (mondván pisilni kell a kutyusnak, várnak az unokák, sürgősen át kell vennem néhány nokiás dobozt) addig szerdán zokszó nélkül végigültek 7 órát. Szinte mindenki hozzászólt a valamit a vitához, ami Főferenc és párt jövőjéről folyt.

 

Alább következik az elmúlt hetek-hónapok eseményeinek forgatókönyve Gyurcsány-ellenes és a volt miniszterelnököt támogató baloldali politikusok magyarázatai alapján, egységesítve.

 

Se kiköpni, se lenyelni

 

Az hogy az MSZP jelenlegi vezetése és Gyurcsány utálják egymást, az senki előtt sem titok. Gyurcsány 2009-es távozása óta a párt vezetése visszakerült a „nagy öregek” (Szekeres, Baja, Puch, Kiss, ect.) kezébe, és a pártelnök Mesterházy Attila is habosat rókázik Ferkó ábrázatától.

Miközben a párt vezetésénél és a parlamenti frakciónál az Öszödi Böszme népszerűségi indexe nagyjából Budai Gyuláéval van egy szinten, addig az MSZP tagsága egészen máshogyan gondol a 2004 és 2009 közötti időszakra.

 

A pártagok körében reprezentatív közvélemény-kutatás nem készült, de az mindenképpen beszédes, hogy Mesterházy vagy Szekeres lakossági fórumaira lasszóval kell összefogdosni néhány tucat, - a gyenge minőségű járókeretük miatt - menekülésképtelen nyuggert, miközben ha Gyurcsány látogat el egy-egy vidéki városba, akkor még a csilláron is lógnak a művházakban. Ebben persze valószínűleg egy adagnyi „freakshow” jellegű vonzerő is benne lehet, ami szavazatokra nehezen lenne lefordítható.

 

Ezek fényében Gyurcsány gondolhatja, hogy neki ebben a pártban még osztanak lapot, míg Szekeres és köre nem kockáztathatja, hogy mindenféle előzmény nélkül megpróbálja kirakni Ferkó szűrét.

 

Ki ütött először?

 

Hogy a jelenlegi állapot nem konzerválható, abban egyetértenek Gyurcsányisták és Feritagadók, az viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan halja meg magát az MSZP.

 

Az egyik lehetőség, hogy a tagság nagyobb részében az a benyomás alakul ki, hogy Gyurcsány összeférhetetlen, hisztérikus, ellentmondást nem tűrő despota, aki 6 év pocsék minőségű kormányzása, és 2 év szarkavarás után otthagyja a pártot a szakadék mélyén, amíg ő nyugodtabb vizekre evezzen.

 

A másik, hogy az a szemlélet terjed el, hogy a jó szándékú, progresszív Ferikét, aki miniszterelnökként is folyton hátba döfködött a párt korrupcióügyi tagozata, és aki még az utolsó utáni pillanatban is segíteni próbált az MSZP-n végérvényesen kifúrja a gerincoszlopként aligha jellemezhető Puch-Szekeres tandem.

 

Értelemszerűen, ha az első narratíva érvényesül erősebben Gyurcsány nem vihet magával annyi régi szoci támogatót (és frakciótagot) egy pártszakadás esetén, mintha a második értelmezés lenne az uralkodó.

 

Ha ön gazdag lenne

 

A Gyurcsány kezdeményezte pártszavazás egy ilyen taktika mentén (is) értelmezhető, és az ötletet akár Orbányi miniszterelnök úrtól is nyúlhatta Főferenc.

 

A kormányzat ugye mostanság hetente küldözget milliárdos költségen semmitmondó kérdőíveket a lakosságnak, amelyben nagyjából olyan mélyen megosztó kérdésekről kér véleményt a kabinet, hogy a választó szeretne-e jobb körülmények között élni. Ezek után persze beérkezik néhány 10 vagy  100 ezer válaszboríték, és csodák-csodája: a zemberek többsége egyetért a kormány céljaival. Ezen kérdőívek aztán bármilyen döntéshez remek szimbolikus legitimációt nyújtanak a Fidesznek.

 

Gyurcsány kérdőíve ugyanezen elv alapján működik. A kérdések nagyjából arra vonatkoznak, hogy szeretnének-e az MSZP tagjai egy normális párt tagjai lenni, mondjuk olyan alakulaté, aminek ha a kitűzőjét a nyílt utcán viselik, akkor emiatt nem kerülnek azonnal életveszélybe. Ki az a szoci, aki egy ilyen kérdésre nemet mondana?

 

Így aztán amikor egy héttel ezelőtt a párt vezetői Hillertől Kiss Péterig kirohantak a pártszavazás ellen éppen a Gyurcsánynak kedvező magyarázatot erősítették; az ő kottájából játszottak: a Feri hiába próbál a legjobb szándékkal segíteni szerencsétlen MSZP-n, a vén kommancsok nem hagyják neki.

 

I'll be back

 

Persze lehet más előnye is Gyurcsány számára a pártszavazásnak, mert a volt miniszterlnök-pártelnök egy percre sem adta fel reményét, hogy visszaveszi az MSZP vezetését (akár személyesen, akár egy „strómanon” keresztül) az öregektől.

 

A jelenleg érvényes hivatalos szoci menetrend szerint idén ősszel kongresszust tart a párt, melyen új alapszabályt fogadnak el, jövő tavasszal pedig tisztújítást tartanak.

 

Gyurcsány legutóbbi pártelnöksége számára kényszerű kompromisszumok sorozata volt. Olyan politikusokkal kellett egy asztalnál ülnie a párt vezetésében, akik a legtöbbet kb. azon a kérdésen hezitáltak, hogy milyen pengehosszúságú késsel döfjék le a vezért.

Feri – ha egyszer ne adj isten újra megszerezné a párt irányítását – nem akar ezzel a garnitúrával együtt dolgozni.

Csakhogy a jelenlegi alapszabály szinte másról sem szól, mint hogy hogyan lehet különböző posztokon különböző Kovács Lászlókat konzerválni.

 

Így egy ősszel megszülető új alapszabály sokat segíthet Gyurcsánynak, hogy leszámoljon ellenségeivel, de akár lehetetlenné is teheti feladatát.

 

Jelen állás szerint Ferenc ugye mezei MSZP-s képviselő, a Táncsics vezetésén kívül nincs formális funkciója, a tagságon belüli támogatottságával kapcsolatban pedig – mint írtuk – csak indirekt bizonyíték van. Így aztán, ha a volt miniszterelnök a pártelitnek nem tetsző alapszabály javaslatot tenne a kongresszus elé, azt a vezetés úgy söpörné le, mint a fidesz a vele dacoló reakciós földrajztanárokat.

 

Ezzel szemben, ha egy pártszavazáson a tagok jelentős része véleményt nyilvánít, és Gyurcsány kérdésire pozitív választ ad (a kérdések természetéből fakadóan mást nem is nagyon tehet), akkor ez egyfajta szimbolikus legitimációt adhat Gyurcsány alapszabállyal kapcsolatos felvetéseinek, melyeket onnantól már nem olyan egyszerű leszerelni a vezetésnek.

 

Gyerünk! Nyírjuk ki egymást gyorsabban, barátaim!

 

A szoci politikusok fejében – beleértve Gyurcsányt is – továbbra is tartja magát az elképzelés, hogy a Fidesz nem vár 2014-ig, hanem valamikor 2012-ben, esetleg 2013-ban előrehozott választások lesznek Magyarországon. Függetlenül attól, hogy ennek a forgatókönyvnek van-e bármilyen realitása az MSZP-s ellenfelek közötti leszámolást emiatt mindkét fél siettetné.

Ha jövő tavaszi tisztújítás után dől el, hogy ki kezdhet el építkezni a szocpárt romjain, és még onnantól kezdve kb. 2 éve van kivakarni a szarból a pártot, az nem eleve lehetetlen feladat. De ha a tisztújítás után csak néhány hónapja lenne egy új vezetésnek, akkor a szocik talán még nagyobb ruhát kapnának a Fidesztől, mint 2010-ben.

 

Így nem csoda, hogy mind Gyurcsány, mind Mesterházyék inkább gerjesztik a konfliktusokat, hiszen minél hamarabb dől el, ki az erősebb kutya, az a pártnak (a meccs eredményétől egyébként ilyen értelemben függetlenül) annál jobb.

 

Ez a harc lesz a végső

 

Sietség ide vagy oda, az új párt alapítása körüli botrány viszont egyértelműen ártott Gyurcsány pozícióinak.

 

A volt miniszterelnök február végén, a Royal Hotelben mondott beszéde óta egyértelmű, minden áron megpróbálja visszavenni az MSZP-t Mesterházyéktól, azóta pedig-e forgatókönyv szerint menetel, a tőle megszokott túlmozgásokkal együtt.

 

Az első igazi öngól a múltheti Bloomberg nyilatkozat volt a saját párt alapításáról. Gyurcsány (immár sokadszor) rosszul mérte fel, hogy a külföldi újságírók máshogyan működnek, mint a hazaiak, és egy pillanat alatt olyan hír kerekedett egy feltehetően meggondolatlanul kicsúszott félmondatból, ami elvette a reflektorfényt a számára fontos pártszavazásról.

Ekkor érzeték – helyesen – Szekeresék, hogy itt az ideje kiszivárogtatni: miközben Feri arról papol, hogy ő mindenáron az MSZP-t akarja megújítani suttyomban azért már megalapíttatta saját pártját. Az üzenet és a hír tálalása meg is tette a hatását, még a Gyurcsányra többé-kevésbé nyitott párttagoknak is olyan érzése támadt: Feri csúnyán átverte őket, és képtelen kompromisszumot kötni. Vagy totális hatalomátvételt csinál az MSZP-ben, vagy kettészakítja a szocpártot.

 

Miközben Gyurcsánynak feltehetőleg tényleg ez a célja, számára egyáltalán nem kedvező, hogy ez ilyen egyértelműen ki is derült.

 

Ezzel kapcsolatban a volt kormányfő által adott harmatgyenge magyarázat, mely szerint technikai okokból jegyeztette be a Demokrata Párt nevet, hogy nehogy valaki (Hack Péter?) lenyúlja előlük valószínűleg Gréczy Zsoltot, vagy Dobrev Klárát sem tudná meggyőzni.

 

 

Spíler a vízben

 

Így aztán amit Gyurcsány a Demokratikus Koalíció Platform segítségével és a Royalban tartott beszéd óta politikai tőkéből az elmúlt hónapokban összeszedett, annak nagy részét most néhány nap alatt be is bukta.

Ezt a kört a régi pártelit nyerte, és a pártszavazás felpuhításával akár el is vehetik Feritől egyik hatékony fegyverét.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, Gyurcsánynak éppen ez a fajta hatalmi harc az erőssége, ha a gazdaságpolitikához úgy értene mint az intrikához, Svájc már rég hivatalosan kérte volna felvételét a magyar megyék közé.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása